Ha Teréz Anya vagy Diana hercegnő nevét említem, szerintem mindenki egyetért azzal, hogy például ők azok voltak. Az életük volt a legjobb példa arra, hogyan lehet örömet, kedvességet, törődést vinni a legelesettebbek közé is. Viszont úgy érzem, hogy ők sokunk számára mintha elérhetetlen távolságban lennének. Ki gondolja azt, hogy képes lenne ugyanazt végig csinálni, amit ők tettek? Első hallásra talán nonsense-nek tűnhet még a feltételezés is, de valójában csak döntés kérdése. És kicsiben is lehet kezdeni. Sőt, ha jól belegondolunk, Mindenki lehet Beépített Kincs. Valaki számára valamilyen szempontból biztosan. Egy anyuka a gyermekének és fordítva, a tanító néni a diákjainak és viszont, a takarító néni, a pék, a postás, egy mosolygó lány a buszon, egy illedelmes fiú, aki segít egy néni csomagját felcipelni az aluljáróból, és még sorolhatnám. Szóval tényleg csak döntés kérdése, hogy azok akarunk-e lenni, és az is, hogy naponta hányszor.:) És nem kell, hogy tudjanak róla mások.
Lehetnek képességek, tulajdonságok, személyiségjegyek, amelyek segítségével boldogabb életet élhetünk – mi és a környezetünk is. Lehetnek védőövek a szervezetünkben, melyek ha aktívan működnek, tovább maradhatunk egészségesek. Lehet az egy életjobbító szokás vagy szemléletmód. Akár egy szívhez szóló beszélgetés, egy hasznos tanács is ide tartozhat. A gyöngy a kagylóban, a mazsola a túrós palacsintában, a ház alapjában a vasalás, egy kis csoki a párna alatt, mind-mind nem nyilvánvaló, de beépített vagy beépíthető kincsek. A sornak itt nincs vége, sőt csak most kezdődik. Bármi lehet felemelő az életünkben, csak pozitív életszemlélet és egy „kincskereső szemüveg” kell hozzá. Csak észre kell venni a sok értéket, ami körbevesz minket. A hála pedig megsokszorozza őket.
Pár éve felvettem ezt a szemüveget, és itt az ideje megmutatni, miket találtam, találtunk sokatokkal. Indulhat a felvonulás?